A közös történet a közös identitás kulcsa. Azokhoz tartozom, akikkel osztozom a közös történetekben. Márpedig a valahová-tartozás igénye az egyik legerősebb lélektani szükségletünk. - Kozma-Vízkeleti Dániel írása, részlet, corvonak.hu

Mozgatórugóink, preferenciáink, érzékenységeink, elképzeléseink, értékeink, hiedelmeink, küldetéseink, szokásaink, szabályaink, életelveink saját életutunk mellett családunk és tágabb közösségünk történetében gyökereznek.

Egy kis visszatekintés a múltba. Megtudjuk, hogy az “alma nem esik messze a fájától” így van ez a mi bakszászunkal is a Claus Iohannis-szal is (miért is nem cseréli le azt a ronda K betüt C-ére nem tudom). Szőcs István írását olvasva a regi.helikon.ro oldalán fény derül a szászok jellemére, és megértjük a mi “Iohanis-unk” farizeus jellemét is, valamint annak családi és történelmi hátterét. A 12. században mikor megkezdődött a betelepítésük olyan széleskörű autonómiát kaptak, amit ma is megirigyelne minden kisebbség Európában, mégis mindig utálták a magyarokat, például: a többféle szász dialektusok között nem boldogultak a  kommunikációval, akkor nem magyarra váltottak, hanem románra.  Nem szaporítom az íráshoz hozzáfűzött véleményem, csupán a jellemükre utalva még annyit hozzáfűznék annak a kapcsán, hogy  mennyire tisztelik múltjukat:
“az erdélyi szász népcsoport hétszázötven éven át virágzott, ezt követően kevesebb mint hetvenöt év alatt felszámolódott.”

Az igazi alkotás szeretetelvű, legyen az szobrászat vagy intézményvezetés – vallja Vargha Mihály szobrászművész, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. Nem a százszázalékosan tudatos művészetet tartja az igazinak: ha váratlanul megreped a fa, belerajzolva folytatja a repedést. Csinta Samu beszélgetett vele a Helyőrség.ma oldalán.

Beszélgetés Csinta Samuval a Kallós-fotógyűjteményről

 A Hagyományok Háza feladatának tekinti Kallós Zoltán életművének ápolását és népszerűsítését. Az intézmény gondozásában az erdélyi néprajzkutatóról 2016-ban jelent meg riportkötet, Kallós fotógyűjteményének válogatását a Hagyományok Háza ősszel tette közkinccsé. Csinta Samu újságíró, A lélekmentő könyv írója a kutatóhoz fűződő emlékeiről osztja meg gondolatait a fotógyűjtemény fényében.

Megrendelhető itt: booktime.ro

Balázs D. Attila az erdon.ro oldalán így vélekedik a könyvről:

„Német szövetségeseinktől kezdve a Monarchia minden nemzetisége képviselve volt az itteni katonaságban. S akik a katonai megszállást csak hírből ismernék, azoknak fogalmuk alig lehet arról a pusztulásról, amit kis és majorvagyonban és az erkölcsök lazulásában jelent.” Így tudósított a háborús hétköznapokról a kézdiszéki Bereck plébánosa, aki nem láthatta előre, hogy mindez még semmi, ahhoz képest, ami 1920 után jön. Hogy Gábor Áron szülőfalujából néhány éven belül egy belső romániai település válik Bretcu néven. Az idáig vezető, 1917–1920 közötti történelemformáló korszakot dolgozza fel Tóth László: Kézdiszék 1917-1920 forgatagában című kötete a régi nagy Magyarország legkeletibb kisrégiójára fókuszálva.

A Márton - kép mindenkiben más és más. A vendéglős úgy tekint rá, mint afféle reklámfigurára, aki odacsalogatja hozzá a vendégeket liba vacsorára. A borász is az üzletet, a borkóstoló lehetőségét látja benne, ami pénzt hoz a konyhára. A néprajzos nem győzi csodálni milyen sokféleképen él a szokásokban. A történész Márton utóéletének eseményei után kutakodik. A köznép pedig csak ilyesfélét mormol, ja, igen, tudom, ő volt az, aki ugye elbújt a ludak közé, mert nem akart püspök lenni.

Piatra Neamti cigányok 1990

Cigány történelem?

A CIGÁNY NEM ÁLLAMALKOTÓ NÉP. Megtűrt népcsoport mely sokáig - netán máig? - Európa és a Föld egyetlen országában sem tartozott a nemzettestbe. Élősködőként tekintettünk - tekintünk ma is - a cigányokra. Ki kéne zavarni őket az országból. Be kellene őket olvasztani, de mert nem lehet, hát tovább kell őket űzni, boldogítsanak mást. Vészesebb időkben a kiirtás gondolata, kísérlete is felmerült. Egy ideje egyértelmű, hogy meg kellene tanulni együtt élni velük.

Szerző: Budai Kriszta

A Szépművészeti Múzeum gyűjteménye kimeríthetetlen gazdagságával minden látogatáskor újabb és újabb felfedezni valót kínál. A Budapest Art Week szervezésében a németalföldi gyűjtemény kiemelkedő alkotásaival ismerkedhettek az érdeklődők.

A Magyar Állami Népi Együttes előadása Lombardia székhelyén

 A Magyar Állami Népi Együttes vasárnap a milánói Teatro Repowerben Liszt-mozaikok című produkciójával szerepelt nagy sikerrel. A hatvanöt tagú együttes mellett az esten vendégművészek is felléptek.

A Hagyományok Háza Corvin téri székházában kiállítás nyílt az intézmény határon túli hálózatának tevékenységéről. Az értékes, informatív anyagot a szervezők a Kárpát-medence számos régiójában is bemutatják.