Az 1405-ben tengerre szálló flotta közel 28 ezer embert és sok tonnányi árut szállított, a had gerincét adó hajók ötször akkorák voltak, mint európai társaik.

A „mi lett volna, ha…” típusú kérdések közül is különösen izgalmas elgondolkozni azon, miként alakult volna a világtörténelem, ha nem Európa, hanem Ázsia fedezi fel és gyarmatosítja a többi kontinenst. Ez nem is annyira valóságtól elrugaszkodott gondolat, mint amennyire elsőre hangzik, ha Kolumbusz híres útjához képest kevesebb mint száz évet visszamegyünk az időben.

Az elpusztíthatatlan hajóhad
615 évvel ezelőtt, 1405. július 11-én indult ugyanis első útjára Csiangszuból a Ming-dinasztia „újraalapítója”, az 1402-ben trónra lépett Jung-lö császár hatalmi ambícióit és gazdagságát megtestesítő Kincses Flotta. Ha hihetünk a korabeli leírásoknak, a hajóhad láttán sokkot kaptak volna a korabeli európai kapitányok, a nagyjából 300 hajóból álló flotta közel 28 ezer embert és sok tonnányi árut szállított.

A flotta gerincét adó hajók ráadásul körülbelül ötször akkorák voltak, mint európai társaik, közel 140 méteres hosszúságukkal és 55 méteres szélességükkel elpusztíthatatlan erődként szelték a habokat. Egy ekkora, fából készült hajó megépítése már önmagában is lenyűgöző technikai tudást feltételez, de a Kincses Flotta gályái több rekeszre osztott hajótesttel és trapéz alakú vitorlákkal is rendelkeztek, ezzel is megmutatva, hogy a kínai mesterek jóval európai társaik előtt jártak.

A hajóhadat a császár hűséges harcostársa és támogatója, az eunuch Cseng Ho admirális építtette meg, és az ő vezetésével is hajózott ki első útjára: a mai Vietnam érintésével Jáva, Szumátra, majd Ceylon szigetén kötött ki, s India nyugati partját is elérte. A hajók a császárnak szóló ajándékokkal és egyéb árucikkekkel felpakolva indultak vissza, nem csoda, hogy a hírhedt kalóz, Csen Zu-ji is megpróbált lecsapni rájuk, de kudarcot vallott: ötezer emberével együtt, rabláncon vitték az uralkodó elé.

Ismét bezárkóztak
A Kincses Flotta 1433-ig még hatszor kelt útra, az Indiai-óceán térségének bejárása mellett Cseng Ho eljutott a Perzsa-öbölig, kikötött Afrika keleti partjainál, egyes források szerint a Jóreménység fokát is elérte, összesen mintegy 30 ezer kilométert tett meg a tengereken. Néhányan – elsősorban egy korabelinek mondott kínai térkép alapján – azt állítják, a kínai hajósok a Csendes-óceánon áthajózva Amerikát is elérték, ám ezt semmilyen régészeti anyag nem támasztja alá.

Cseng Ho célja nem elsősorban a felfedezés, hanem a kínai császár hatalmának megismertetése, a közelebbi területeken fennhatóságának elismertetése volt, az ajándékok cseréje és a kereskedelmi kapcsolatok kiépítése mellett. Jung-lö 1424-es halála után a kínai császárok azonban újra a fensőbbségre alapozott bezárkózás politikáját követték, az expanziós tervek és a külkereskedelem kiépítése a háttérbe szorult. Cseng Ho az utolsó, 1433-as úton halt meg, vele pedig a Kincses Flotta napjai is leáldoztak.

Talán nem is sikerült volna
A történészek jó része nagy sikerként könyveli el az expedíciókat, de vannak azért ellenvélemények is. Egyesek például vitatják, hogy a kínai hajóépítők – európai kollégáikkal szembeni kétségtelen fölényük ellenére is – képesek lettek volna ilyen hatalmas, a nyílt tengerek megpróbáltatásait is elviselő hajókat építeni. Szerintük a flotta valójában jóval kisebb hajókból állt, a hatalmas gályákat csak reprezentatív célokra, nyugodt öblökben, folyótorkolatokban úsztatták meg néhanapján.

Ennél lényegesebb kérdés, hogy egyes kutatók véleménye szerint a Kincses Flotta útjai iszonyatos ráfizetéssel jártak, a drága ajándékokat jóval áron alul cserélték el, a kereskedelmi kapcsolatokból meg már csak azért sem lehetett semmi, mert a mezőgazdaságon alapuló kínai gazdaság nem lett volna képes ezeket rentábilisan fenntartani. Tehát ha el is jutottak volna a félelmetes kínai hajók Európába vagy akár Amerikába, az európai felfedezőket hajtó kíméletlen profitéhség nélkül tartós gyarmatosításra semmiképpen nem került volna sor.

Forrás 24.hu/BBC HISTORY

Kép: ROSLAN RAHMAN / AFP