Fotó: Kiss Előd Gergely/Háromszék

 Háromszék napilapban jelent meg a cik. A hetvenes és nyolcvanas években számottevő mennyiségben jelentek meg különféle könyvek, és ezeket el is olvasták,meg is vitatták. Abban a zárt társadalomban az írástudó és nagyon érdeklődő közönség volt.

Tudni akarták, mit gondolnak mások és hogyan vélekednek az emberek, irodalomról, művészetről, ráadásul kellően bátrak voltak ahhoz, hogy el is mondják a véleményüket, pedig a vélemény nyilvánítás bűn volt. Akkor és  amikor - "az akkor az ezelőtt 35-40 évet jelenti -, ha ültünk egy asztalnál és elég körültekintőék voltunk, még a rázós politikai helyzetről is elmerték mondani az emberek a véleményüket. Meggyőződésem, hogy most nem ilyen a közösségünk (a közösségi médiában ahol nem kell a beszélgető társa szemébe nézzen, ocsmányságtól valós véleményt leírnak). Szerintem manapság az emberek nem örülnek, ha irodalomról, művészetről, teszel fel kérdést a jelenlévőknek,  szinte azonnal témát váltanak. Ha a  politikára terelődik a szó, az egészen más, többen elmondják véleményüket, a nemzetközi helyzetről, háborúról, ismételve, amit a sajtó sulykol, és legszívesebben a szenzációt hajszoló híreket (a helyi események kapcsán már visszafogottabbak). A politika mellé még a futballt is hozzá sorolnám, mert ez a két téma amihez mindenki ért és megcáfolhatatlan véleménye van.  A könyvkiadás és és írás kapcsán megdöbbentett, hogy számos olyan kérdés van, amelyekre nem kap az ember választ, és mégse teszik fel a kérdést. "Az akkori időkben" számottevő mennyiségben jelentek meg különféle könyvek, Most számottevő mennyiségben adnak ki könyvet de sokkal kevesebb példányszámban. "Akkor" lehetséges és meglátásom szerint példaértékű volt, hogy  el lehetett olvasni mindent. Valóban így volt volt, mert akkoriban odafigyeltünk egymásra és lépést  tartottunk egymás gondolataival. Megdöbbentő, hogy egy könyvbemutatón ahol a szerző, vagy szerzőkkel megismerkedhet a közönség, (az más téma, hogy hány embert tud elcsábítani a TV elől agy könyvismertető) mily kevés emberben fogalmazódik meg kérdés, de olyan eset is van, hogy egyáltalán nem. A több tucat könyvet író és olvasó találkozón vettem részt, mindig megfogalmazódik, bennem, vajon miként lehetne az olvasók igényét felcsigázni az olvasás iránt. Ugyanakkor arra is gondoltam, hogy vajon a mostani könyvkiadás nem valamilyen "la art pour l'art"  szabad fordításban "írás az írásért" lett. Nem hallottam olyan író-olvasó találkozóról, ami arról szól, hogy a szerző a bemutatkozása után egy-két hónap elteltével egy másikat szerveznek, azért hogy az olvasók, legalább azok, akik ott helyben megvásárolták a könyvet mondják el a véleményüket, beszéljék meg, a szerző viselje el a kritikát, ha van az olvasó esetleg  kérdéseket tenne fel ismervén a könyvet és kapna válaszokat. Lehet, ha ez megtörténne több olyan könyv jelenne meg amelyik nem porosodik a kiadók vagy a könyvüzletek polcán. Az alkotó is tisztába lenne, hogy miként folytassa, tevékenységét. 

Tóth László

• < Előző
• Következő >