Ki a szeparatista?

A Székely Nemzeti Tanács századik évfordulója apropóján kezdeményezett megmozdulás egyébként legfőbb jegyeiben a korábbi autonómiatüntetésekre hasonlított – marosvásárhelyi székely szabadság napja, székelyek nagy menetelése stb. –: mindvégig békés, civilizált, méltóságteljes volt. A rendezvény ünnepélyességét fokozta a Szekler Együttes és a tárogatón játszó Vesztergám Miklós, valamint a népdalt éneklő Mátis Adrienn, a Plugor Sándor Művészeti Líceum V. osztályos diákjának fellépése – igazán megható pillanatok voltak, amikor a résztvevők énekelve, dúdolva aktívan bekapcsolódtak a produkciókba.

 A Szózat és a felvezető, köszöntő után – amelyben üdvözölték az RMDSZ-es székelyföldi önkormányzati vezetőknek a Székely Nemzeti Tanács százéves fennállása és a székely nagygyűlés kapcsán megfogalmazott álláspontját – Szabó Lajos római katolikus kanonok kérte Isten áldását és szólt a tömeghez, kiemelve: az autonómia építését magunkon kell kezdenünk, a globalizáció és a liberalizmus szorításában magyarabbaknak kell lennünk a magyaroknál, emberebbnek az embereknél, igazabbnak az igazaknál. Végh Nimród evangélikus lelkész beszédében a szabadság fogalmát körüljárva tolmácsolta Isten üzenetét.

A politikai beszédek sorát Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke nyitotta meg, aki a rendezvény egyik hangsúlyos, visszatérő, a tömeg által bekiabálással is megerősített üzenetét is megfogalmazta, szabadságot követelve a székelyföldi politikai foglyoknak, a terrorváddal elítélt kézdivásárhelyi fiataloknak, Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak. Szilágyi Zsolt azt is hangsúlyozta: azért vagyunk ma itt, hogy hangunkat ne csak Bukarestben, hanem Washingtonban, Brüsszelben, Berlinben és Moszkvában is meghallják. „Ki a szeparatista? Azok, akik a nyugati jól bevált modelleket szorgalmazva terelnék Romániát a modernizáció útjára, vagy pedig azok, aki Bukarestben ellopják adólejeinket? Azok, akik békés úton, a demokrácia szabályait tiszteletben tartva, törvénytervezetet a parlament elé terjesztve kérik Székelyföld autonómiáját, vagy a korrupt bukaresti vezetés?” – kérdezte a szónok.

 

 

Felidézte: 2004-ben, amikor maga is a parlament tagja volt, börtönnel fenyegették az autonómiastatútum benyújtása miatt, de akkor is akadt román honatya – például az azóta elhunyt volt miniszterelnök, Radu Vasile –, aki támogatta azt. Most is volt magyar képviselő a parlamentben, aki a tervezetet előterjesztette – utalt Kulcsár-Terza József háromszéki képviselőre –, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács pedig együttes ülésén arról döntött: újból megtalálják a módját, hogy a dokumentum a törvényhozás elé kerüljön, addig is a néppárt az európai autonomistákat és regionalistákat tömörítő Európai Szabad Szövetségen (EFA) keresztül továbbra is képviseli a nemzetközi fórumokon az önrendelkezés ügyét. Jogsérelmeinket sorolva Szilágyi keserűen közölte: 2018-ban Romániában nem büntetendő az a fajta gyűlöletbeszéd, amely során az ország akkori miniszterelnöke, Mihai Tudose akasztással fenyegette a székelyeket – a néppárt ugyanis feljelentést tett a politikus ellen, de az ügyészség ejtette az ügyet.

Pozitív fejleményekről is beszámolt ugyanakkor, köszöntve az eseményen jelen levő Sabin Ghermant: az EMNT által kezdeményezett kolozsvári konferencián hozzá hasonlóan számos kolozsvári, bukaresti, jászvásári román értelmiségi írta alá azt a nyilatkozatot, amely szerint a kulturális és területi autonómia nem jelent veszélyt Románia egységére nézve.

 

 

Az MPP-t Mezei János korrupciós vád miatt meghurcolt, majd jogerős ítéletben felmentett volt gyergyószentmiklósi polgármester, a Magyar Polgári Párt országos választmányának elnöke képviselte a szónokok körében. „Száz évvel ezelőtt elődeinkre mostoha kegyetlenséggel sújtott le a történelem. Nem volt elég a világháború okozta fájdalmak kegyetlensége és keserűsége, a csatatéren elhalt apák, férjek és fiak, romokban heverő házak, leégett magtárak, éhínség és betegség mellett egyik napról a másikra az 1100 éves szülőföldön politikai cselszövésből született idegen hatalom zúdult ránk” – idézte fel a politikus. Szóvá tette ugyanakkor, hogy száz éve késik a megígért autonómia, s száz év után is koholt vádakkal kerülnek székely atyafiak a legszigorúbb román börtönökbe, törvényt hoznak legszentebb nemzeti jelképeink használata ellen, kizsákmányolják altalajkincseinket. Hangsúlyozta: a rendezvény fő célja nem csupán az SZNT 100. születésnapjára való emlékezés, hanem a be nem tartott százéves ígéretekre való emlékeztetés.

 

 

Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke köszöntőjében Sabin Gherman üdvözlése mellett külön kitért arra, hogy az autonómiából a románságot sem lehet kihagyni, őket is várjuk, hogy csatlakozzanak küzdelmünkhöz. Maga is szót emelt a politikai foglyokért, Beke István és Szőcs Zoltán szabadon bocsátását, igazságtételt követelve. „Az ő rabságuk a mi fogságunk is” – világított rá az európai parlamenti képviselő, akinek e szavait a fiatalok szabadon bocsátását követelő tömeg skandálása szakította félbe.

Történelmi visszatekintőjében hangsúlyozta: a népek és nemzetek wilsoni önrendelkezési joga egyetemlegesen elismert demokratikus jog és alapelv, a gyulafehérvári határozat ennek megfelelően teljes nemzeti szabadságot ígért az összes együtt élő nép számára. „Ezen jogok azonban nem csupán történelmi jussunk a gyulafehérvári ígéretek alapján, hanem az európai demokrácia mai törvényei, valamint a nemzetközi jog alapján is megilletnek bennünket. Ne tiltsák és ne korlátozzák azon jogunkat, hogy a saját szülőföldünkön, államalkotó nemzeti közösségként a saját sorsunkról és jövőnkről – az ország területi integritását tiszteletben tartva – a demokrácia szabályai szerint: magunk döntsünk. Erről a jogunkról nem mondhatunk le. Ebben a kérdésben még Jean-Claude Juncker európai és Klaus Iohannis német-román elnökök kedvéért sem alkuszunk” – szögezte le, majd az autonómiaküzdelem során megfogalmazódó kételyeket igyekezett eloszlatni: amikor elbizonytalanodunk, meggyőződésünkben megingunk, hát gondoljunk vissza a száz évvel ezelőtti időkre. „Volt-e oka reménykedni az akkori Romániának abban, hogy a nála négyszer nagyobb Magyarországtól sikerül elcsatolnia Erdélyt? Vagy gondoljunk bele abba: a száz évvel ezelőtt Gyulafehérváron összegyűlt románoknak volt-e okuk elhinni, hogy Transzilvániát megszerezhetik maguknak? – lehetetlennek tűnő helyzetünkben vegyünk hát példát a románokról, és legalább olyan jól politizáljunk és harcoljunk jogainkért, mint ahogyan ők tették Erdély megszerzése érdekében” – biztatott a szónok, felidézve a Temesvár kicsiny gyülekezetétől indult 1989-es forradalmat is.

 

 

Kétségkívül, hogy a sepsiszentgyörgyi székely nagygyűlés egyik kiemelkedő momentuma volt Sabin Gherman jelenléte. A jól ismert transzilvanista gondolkodó és aktivista magyarul, románul és németül köszöntötte a résztvevőket, majd tömör, de velős üzenetet fogalmazott meg beszédében.

Szerinte az autonómia voltaképpen azt jelenti, hogy magunk gondoskodunk sorsunkról, és csak azok nevezik ezt szeparatizmusnak, akik képtelenek erre. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a nacionalizmus nem megoldás, Erdélyben minden nyelv és kultúra egyenlő, egyik sem áll a másik fölött. „Ezer éve élünk békében egymás mellett, amíg a nacionalizmust állampolitikává nem emelték, itt természetes volt, hogy egymás nyelvén köszöntjük ismerőseinket, kétszer üljük meg a húsvétot, kétszer bontunk pezsgőt szilveszterkor” – ecsetelte Sabin Gherman.

 

 

Szerinte Bukarest nemcsak a magyaroknak tett ígéreteit nem tartotta be, de az erdélyi románságnak, a moldvaiaknak tett vállalásait sem. Világossá kell tenni: a regionalizmus, a decentralizáció, az autonómia erősít, fejlődést hoz. Ha igazi regionalizmus lenne, az erdélyi autópálya mér rég elkészült volna, de a moldvaiaknak sem kellene Dragnea aláírására várniuk, hogy sztrádán közlekedhessenek Marosvásárhely irányába – fejtegette a szónok, aki beszéde végén három nyelven köszönte meg a résztvevők figyelmét.

 

Izsák Balázs, a rendezvényt szervező Székely Nemzeti Tanács elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy megtelt Sepsiszentgyörgy főtere, ezért nem lehet kudarcélménye. De bizakodással tölti el az is – jegyezte meg –, hogy Csíkszereda focicsapata kiütötte a Dinamót a Román Kupából, a Sepsi OSK pedig kiválóan szerepel az élvonalban, márpedig, ha körülnézünk Európában, azt látjuk, a jól működő autonómiák – Baszkföld, Katalónia stb. – erősek a fociban is.

 

 

Ünnepi beszédében ugyancsak derűlátó hangot ütött meg: Egyed Ákos történészt idézve azt mondta, ha egy mondatban akarjuk összefoglalni az elmúlt száz év történetét, elég annyit mondani: a székelység román közigazgatás alatt is megőrizte többségét szülőföldjén. Szerinte ez a többség adja meg a jogot, hogy területi autonómiát követeljünk szülőföldünkön. „A Székely Nemzeti Tanács századik évfordulóján ki kell azonban azt is mondanunk, e kollektív jogok között kiemelt jelentőségű, hogy jogunk van egy hazához! Anélkül, hogy bárki kétségbe vonhatná rendíthetetlen hűségünket a magyar nemzethez, több mint ezeréves ragaszkodásunkat Magyarországhoz, mondjuk ki bátran a székely patriotizmus alapmondatát: Székelyföld, a székely haza mindenekfölött!” – fogalmazott. Ugyanakkor üzent a románságnak is: ne féljenek, ne legyenek bizalmatlanok törekvéseinkkel szemben, kövessék a példánkat, és ugyanúgy ragaszkodjanak ahhoz a tájegységhez, ahol születtek, ahogyan mi ragaszkodunk Székelyföldhöz. „Románia kormányának és parlamentjének elküldtük a válaszunkat Székelyföld autonómiáját elutasító érveikre. Mai tüntetésünkkel pedig azt üzenjük, válasszák a párbeszéd útját: ne féljenek tőlünk, hanem tárgyaljanak. Ez lenne méltó a gyulafehérvári nagygyűlés határozataihoz, ez lenne méltó ahhoz a szerephez, amelyet Románia 2019-ben be fog tölteni az Európai Unió soros elnökeként” – fogalmazott az SZNT elnöke.

 

 

Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese rövid imájában örömét fejezte ki amiatt, hogy itt vagyunk, kiállunk és ellenállunk, majd arra biztatta a résztvevőket, vállalják rendeltetésüket, magyarságukat, kereszténységüket, küzdelmüket az autonómiáért. Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház közügyigazgatója imájában felidézte, hogy Erdélyben 450 évvel ezelőtt törvényben mondták ki a másság elfogadását – ez ma is aktuális lenne Romániában, ma is ezt szeretnénk, anélkül, hogy feladnánk önmagunkat.

A rendezvény a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével ért véget.