További információért kattintson a képre.

 

erdelyikonyv.eu

 

 

 

 

 

Zaba a kölyköknek – România liberă

Nyúlánk és feje kicsi, akkora, mint egy izzó. Az ügyvéd határozott hangon azt magyarázza neki, hogy az állam elveheti a gyermekét, izzad, hol a lány, hol az apja felé fordul; a talár olyan mint egy beszélő fekete lepke. „Megoldom, de ára van; szegény–nem szegény, atyuska, nyíltan megmondom, hogy sokba kerül! Elhozom őket, de előbb csutakoljátok le őket és adjatok nekik enni, te meg, asszony, adj neki egy kis csokit is, hogy nevessen. Hallod, mit mondok?” Apja bólogat, „megcsináljuk, ügyvéd úr, kölcsönkérünk és megcsináljuk, bocsásson meg ennek, mert nincs iskolája, bűnös lélek…”; a kisfejű lány összehúzza a szemeit és az ökleit és szintén egyetért: „Igen, zaba a kölyöknek, zaba”. A fekete lepke arra is kiokosítja őket, hogy patyolattisztára kell sikálniuk a házat, az ablakokat is muszáj megtisztítani – „az ellenőrök nők, az ablakokat nézik meg először” – a lány öklei is ütemesen rángatóznak a néma ajkaival együtt: „Zaba a kölyöknek”.

 

A Galaci (Galaţi) Fellebbviteli Bíróság folyosóin eltöltött négy óra alatt az embereket néztem és írtam. Háromszor is elolvastam minden ajtókra és falakra felragasztott cetlit, láttam, hogy nem szabad tiszteletlenül viselkedni a bíróság előtt, civilizáltan kell beszélned és tisztességesen fel kell öltöznöd – mindezeket azért, hogy tiszteletben tartsd az igazságszolgáltatási aktus ünnepélyességét. Ünnepélyesség, tényleg így írták. Igen, a budiban is jártam – lemész két emeletet, balra fordulsz egy dobozokkal teli folyosón, aztán újra balra egy másik dobozokkal teli folyosón, majd erősen benyomod a rozoga ajtót. És – újra – igen, bűzlik.

Az emberek pedig nem emberek, hanem esetek. A huszonegyedik század nem létezik.

Itt látszik a legjobban, hogy ez az állam sohasem fektetett be az igazságba. Minthogy az oktatásba sem tolt bele pénzt soha. Verseket és ditirambusokat írtak, szalagokat vágtak át, fényképeket osztottak meg a Facebookon minden szeptember 15-én (Romániában a közoktatási tanév kezdete – E-RS), de ha bemész az iskolákba, az alulfinanszírozás ugyanilyen traumáival találkozol – az állam felszerelt és túlságosan is felszerelt bürokratikus intézményeivel ellentétben.

Az idők során kialakult a talajszinten lévők számára elérhetetlen felettes állam, egy szuperrendszer. Hamarabb bukkanok olyan hírre, hogy valamelyik magas rangú tisztségviselő hivatala átvételekor lecserélte a bútorzatot, mint egy kis jegyzetet arról, hogy mit tudom én melyik iskolának minden egészségügyi engedélye megvan. Hamarabb látok egy Lamborghinit egy sikátorban, mint egy málló vakolat nélküli bíróságot. A képzett, igazságszolgáltatásban bízó ember szabad – de úgy tűnik, Romániának nincs szüksége szabad emberekre. Hamarabb változik meg egy törvény egy miniszter megmentéséért, semmint hogy a törvény szerint leváltanák a minisztert.

Korábban, a szegénység ellenére, a szabad emberek álltak az ország élén. A tanár, a bíró, az orvos. Senki sem állított nekik szobrot, senki sem zengett róluk ódákat, de ha szembesültél velük, akkor eszedbe jutott az otthoni neveltetés és tisztelettudó voltál; ez a tisztelet belülről jött, meghatározhatatlanul. Akármilyen bolond volt Ceauşescu, nem jöhetett el úgy szeptember 15-e, hogy nincsenek tankönyvek a padokon, akármilyen szamárfülesek és festett bajszosak voltak. Most? – az ünnepélyesség már csak a belső szabályzat része: fel kell öltözni tisztességesen, tisztelettudóan kell viselkedni, ha pedig nem, a bírság 500 és 5.000 lej közötti. Folyosó balra, dobozok között, újabb folyosó balra, további dobozok között. Hugyoztál, örülj neki! Semmi ünnepélyesség, szabadulni akarsz és kész. Már nem látod az emberek arcát, ugyanolyan fáradtak, mint te, te is, meg a tanító/bíró/orvos is tudja, hogy azt is, meg azt is, meg azt is meg kellene csinálni, de a minisztériumoknak nincs pénzük. Te is, ők is olvassák, hogy ezek megduplázták a fizetésüket, hogy adómentessé tették a különleges nyugdíjukat és hogy a napirenden az a következő törvény, mely alapján már nem lehetne elkobozni a pártoktól a feketén szerzett pénzeket. Mi még nem kerültünk sorra, vakolatra nincs pénz, még jó, hogy friss használtbugyi-szállítmány érkezett, siessünk, mert megrohanja a nép. Tankönyvek nincsenek.

És ha most az ország vezetőire nézel, akkor ezzel szemben mindenféle fehérgalléros banditát látsz, akik a gyermekeiket „védik”. Már kiskorukban megtanították nekik a lenyúlást, az ivadékok láthatták, hogy három telefonhívással és egy pecséttel milliókat lehet keresni, éveken keresztül kábítottak mindenkit a motoros szeszélyeikkel, ha pedig ügyészek elé kerülnek, apjuk a mennyezetig ugrik: „El akarják venni a gyermekemet, az igazságszolgáltatás korrupt, párhuzamos államhoz tartozik”. A rendőröket ijesztgető ficsúrokból hirtelen fiatal vállalkozók lettek, akiket azért üldöznek, mert apjuk büszke román (utalás a Szociáldemokrata Párt, a PSD kampányszlogenjére – E-RS). Az ivadékok most szerencsétlen vállalkozók, mi közük az ügyészeknek ahhoz, hogy – a bolygók állása miatt, nem másért – száz euróért vettek egy disznófarmot? Normális, hogy ez a farm aztán kapott néhány milliót az apa által vezetett államtól (utalás Liviu Dragnea fiának tisztázatlan ügyeire – E-RS), hisz kötelességünk támogatni a román gazdákat, hazafiaknak kell lennünk! És mi köze van Kövesinek (Laura Codruţa Kövesi, az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság, a DNA főügyésze – E-RS) ahhoz, hogy a bolygók a Duna vízbázisának egy részét, azt a tavat pont a gyermek horgászbotja mellé helyezték? Maga a párt figyelmeztet arra, hogy többé nem tűrnek meg ilyen nemzetellenes támadásokat, üvöltözhetnek a nagykövetséget, amennyit csak akarnak; vegytiszta gonoszság nem engedni a románokat jobban élni, nem akarni azt, hogy több pénz jusson a románok zsebébe… Pont most, a Centenáriumra?

Persze, a milliomos és félanalfabéta apáknak nincs túl sok a nevén – legfeljebb egy kocsi és egy büszke fiatal hölgy, óceáni halászatra; a gyermekeké a siker, akik utat törnek maguknak az életben, ahogy azt bármelyik romániai fiatal megteheti. Fiatalokat hoztak a pártba, állami tisztségeket adtak nekik, hogy bebizonyíthassák, mire képesek – akárcsak az öreg nagybácsijaik. Merj csak hinni, szájbabaszott nyomoronc!

Minek nekünk szabad emberek?

És senkinek sincs mersze a nagykutyák képébe mondani, hogy nincs túl nagy különbség köztük és az ivadékaikat koldulni küldő semmirekellők között, hogy ugyanolyanok, mint azok, akik az újszülöttnek eltörték a kezét, vagy a lábát, hogy sikeres koldust faragjanak az ivadékukból; a pártnál naponta letörlik a döglött legyeket az ablakpárkányról és bőven van mit enni, öt nemzedékre elég.

Sabin Gherman

 

romanialibera.ro, Mânca’e ‘a copii

 

 

Fordítás: eurocom.wordpress.com

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog