További információért kattintson a képre.

 

erdelyikonyv.eu

 

 

 

 

 

Ezer év Erdélyben, száz év Romániában

A romániai uborkaszezont a fokozódó magyarellenesség lengte be. Baj, nem baj, de lassan már meg sem lepődünk egy-egy újabb kirohanáson, eseten. Persze jó, hogy megtörténik az ilyenkor szokásos felháborodás, tiltakozás, szolidaritás, kiállás, de az erdélyi magyarok minden ilyen alkalom után jól tudják, „nem ez a harc lesz a végső”, a magyarkártya majd mindegyik bukaresti politikai szereplő paklijában ott lapul, és szenvtelenül ki is játssza, ha a saját érdekei úgy kívánják.

 

A Nagy-Romániát ünneplő centenárium még el sem kezdődött, de az ehhez kapcsolódó kisebbségellenes megnyilvánulások már a nyár folyamán hangot kaptak. Elsőként Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökének nyilatkozatára hegyezte ki mérgezett nyilait egy akadémiai, az üzleti szférát és a szakszervezeteket képviselő társaság.

Ennek nyomán, mintegy jeladásra, a román média és politikum tekintélyes része hetekig azt osztotta és szorozta, hogy meg kell fosztani a szövetség vezetőjét a román állampolgárságtól, amiért kimondta: december elseje, Nagy-Románia létrejötte, Erdély elvesztése márpedig nem ünnep az erdélyi magyarság számára, ezért nyilvánvalóan nem is fogják megünnepelni, mint ahogy eddig sem tették. Ezen a tényen az sem változtathat, hogy félő: jövőre a centenáriumi esztendő keretében várhatóan mindennap a december elseje jegyében telik el Romániában.


Valamiért immár száz éve képtelen felfogni, megérteni, elfogadni a román társadalom, hogy a gyászolótól nem lehet örömet várni, ezért minden ilyen alkalommal felerősödnek a magyarellenes megnyilvánulások, amelyek általában ugyanazt a már-már össznemzeti álláspontot szülik meg újra és újra: ha nem ünnepelsz a többi románnal, akkor nincs helyed Romániában. Érdekes, hogy a bukaresti közbeszédet hetekig uraló Kelemen-nyilatkozattal kapcsolatban éppen a román miniszterelnök, Mihai Tudose tanúsított kellő visszafogottságot és békítő hangnemet, lehűtve és bizonyosan meglepve a téma fenegyerekeit: „Vannak állampolgárok, akiknek a román nemzeti ünnep nem öröm. Rendben van. Befizetik az adójukat? Igen. Részesülnek az állam szolgáltatásaiban. Igen. Akkor OK!”

A kellően rokonszenvesnek is mondható miniszterelnöki nyilatkozat azonban nem fogta ki a szelet a jubileumi évre izmozó hangulatkeltők vitorlájából, mert nyár végén és ősz elején csak tovább sűrűsödött a kisebbségellenes hangulatkeltés. Előbb a székelyudvarhelyi csórékolbász- (miccs-) üggyel. Egy kisstílű provokáló videofelvétellel próbálta bizonyítani azt az ország Erdélyen kívüli részeiben sokat hangoztatott vádat, miszerint a székely megyékben nem szolgálnak ki románokat. Az uszító felvételt több mint egymillióan látták az interneten, és a kommentelők döntő többsége magyarellenes véleményt nyilvánított. A „nemzeti konzultáció” itt is a fent említett konszenzus megfogalmazásával zárult: az egyetlen megoldás a magyarokat házon, hazán kívül tudni. Később ugyan kiderült, hogy a felvétel alaposan megvágott provokáció, valójában nyitás előtt próbálkozott vásárolni az illető, háromszor is, és ennek elutasítását állította be aztán románellenes fellépésként.

Közben amolyan végtelen történetként kígyózik a marosvásárhelyi iskolaügy, ahol a diákoknak rendhagyó módon nem attól kellett tartaniuk, hogy nincs készen a házi feladatuk, hanem hogy nincs meg az iskolájuk. Az őszi tanévkezdés előtt pár nappal magyar diplomáciai nyomásra végül megszületett egy átmeneti megoldás. Így öröm az ürömben, hogy a katolikus osztályok a Bolyai-gimnázium részeként kezdhették meg a tanévet. Miközben a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium – remélhetőleg csak átmeneti jelleggel – az újraalakulásig megszűnt, a román nacionalista gőzhenger egy percre sem lankadt. Most a tanintézmény épületeinek tulajdonjogát vitatják. A volt Maros megyei kormányképviselő (prefektus) az ingatlanok 2004-ben történt visszaszolgáltatása felülvizsgálatát kezdeményezte utódjánál és a helyi magyarokkal nem éppen jó kapcsolatot ápoló Dorin Florea polgármesternél.

A december elsejére és a centenáriumi évre hangoló nacionalizmus végül nemrég tettlegességbe torkollt. Kolozsváron a magyarellenességükről hírhedt Universitatea-ultrák botokkal, láncokkal, bokszerekkel rontottak rá egy kolozsvári magyarok szervezésében zajló, magyarországi és felvidéki csapatokat vendégül látó amatőr labdarúgótorna résztvevőire és családtagjaikra. Csak a gondviselésnek tudható be, hogy mindkét fél megúszta az incidenst betört fejekkel.
Itt tartunk most. Az események tükrében nem véletlen, hogy Kelemen Hunor attól tart: a centenárium évében bezárkózik az erdélyi magyarság, főként a szórványban élők, és mint a katonaságban, azt számolják, mikor telik le az esztendő.

A nacionalista felhang és hangulatkeltés ellensúlyozásaként az RMDSZ is hallatni akarja a hangját, ezért „Ezer év Erdélyben, száz év Romániában” címmel programsorozatot indít az erdélyi magyar közösség identitásának és önbizalmának erősítésére, ami a többség számára is megmutatná, hogy a romániai magyarság értékalkotó közösségként mit tett le a román állam asztalára.

Fábián Tibor

A szerző református lelkész, újságíró

magyaridok.hu

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog