Az EU brüsszeli politikusainak jelentős része erkölcsi és szakmai zűrzavarban bolyong. Ahogy elnézi őket az ember, sejthető, hogy egy részüknek nincs is erről tudomása. Talán fölkészületlenségük a fő oka annak, hogy megfeledkeznek arról, hogy az EU, vagyis a 28 tagország közös akaratát kötelesek képviselni: a tagállamokét és a népekét. Ezért vizsgálják tüzetesen a jelentkező országok alkalmasságát. Ennek alapszempontja, hogy a jövendő tag jogrendje egyezzék az unióéval, vagy ha nem, záros határidőn belül módosítsa azt, és igazítsa az EU-éhoz.

 

Ebből az is kitűnik, hogy az uniós jog igen bonyolult rendszer, hiszen öszvér: a tagállamok saját jogára meg a közösre épül. Mielőtt továbbmennénk, meg kell említeni a népszuverenitás elvét. Ez rövidítve azt jelenti, hogy a demokratikus országokban a szuverenitás, vagyis a döntés és a felelősség jogának birtokosa nem az uralkodó – már ahol díszeleg még koronás fő az ódon palotában –, hanem maga a nép, amely e célra választott testületein: elsősorban országgyűlésén, bíróságán és kormányán keresztül határozza meg jogrendjét, a közügyek menetét. Mindennek természetesen összhangban kell lennie az EU-éval.

Mi történik ma?

Egy amerikai milliárdos úgy érezte, hogy ki ha ő nem? Ki az Isten, ha nem ő? Naná! Ki más! Ezért úgy döntött, hogy nem tétovázik: kezébe veszi a világ ügyeit, tehát kialakította a maga hatalomszerzési módszereit és eszközeit. Ehhez sok pénzt mozgósított, aztán szervezeteket, iskolákat alapított, s rajtuk keresztül ideológiai és hatalomtechnikai képzést indított, hogy emberei behatolhassanak az egyes államok törvényes rendszereibe. A jogrendtől a politikán át az oktatásig elhelyezte a kulcshelyekre a maga zsoldosait az igazgatóktól a kerékkötőkig. Természetesen nem hagyta figyelmen kívül magát az EU-t sem. Némely beavatott szerint az övé a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben.

Ezzel párhuzamosan és bizonyára nem véletlenül az EU bizonyos tisztségviselői elkezdték módszeresen áthágni jogkörüket, és nyíltan beavatkoztak a tagállamok belügyeibe. Ennek legszembeötlőbb tünete, hogy arcátlanul minősítgették, beszéljünk nyíltan: rágalmazták azokat, akik küldetésük szerint saját hazájuk érdekeit igyekeztek képviselni.

Még nyíltabban: megkíséreltek szembefordulni az említett milliárdos terveivel eredeti küldetésük, saját hazájuk érdekében. Őket és a többi képviselőt, politikust saját belső, tehát tagállami jogkörük alá tartozó jogszabályainak megváltoztatására akarják rábírni, és erre súlyos fenyegetésekkel és falrengető hazugságokkal kényszeríteni is igyekeznek őket. Engedetlen ellenfeleik legenyhébb minősítése szélsőjobbos, fasisztoid, sőt fasiszta.

Közismert, hogy ezek a jelzők kizárják az érintetteket a Homo sapiensek köréből. Természetesen az EU tagjai közül is. A jelzők igazságtartalmát nem szokás vizsgálni.

A szövetség vezérkara ezt a törvénytelen és becstelen támadássorozatot tétlenül szemléli. Vagy fél az új istentől, vagy egyáltalán nem veszi komolyan küldetését. Azt, hogy Európa jogállamok szövetségeként keletkezett. Ennélfogva semmiféle EU-tisztviselőnek, de még tisztségviselőnek sincs fölhatalmazása a tagállamok jogrendjét bírálni, sőt mi több: megváltoztatását követelni.

Ha az EU alapértékeivel ellenkezőnek látszik valamelyik tagállami döntés, jogszabály, akkor erről lehet vitát nyitni, vizsgálatot folytatni, a bizonyítékok alapján határozni, de senkinek sincs joga hazudni. A megállapításokat tényekkel kell alátámasztani. Ennek ellenkezője az egyes országok és az egész államszövetség összeomlásához vezet.

Emlékszünk, a legyőzhetetlen „szocialista világrendszert” is hamissága döntötte porba. Hiába volt akármennyi aranya, tankja, rakétája. A sietség érthető, hiszen az új világrend istene meglehetősen idős, és földi ideje lejáróban van. Nincs már sok ideje és idege az igazsággal szöszmötölni.

Hamvas Béla kérdezi: hogyan lehet a közösséget biztos, időálló, felbonthatatlan alapra helyezni? Válasz: úgy, hogy az ember a közösséget nem az anyagi természet, hanem a szellem törvényei szerint rendezi be. A természet rendje az erősebb uralma a gyengébben. Egyik sem boldog. A szellem rendje nem az erőé és a gyengeségé, hanem az igazságé.

Czakó Gábor

 

magyaridok.hu