Rövid, de velős rész szól egy svájci cikkben arról, hogy a hatóságok az egész világon a népegészségügy nevében hadat üzentek a cukornak. A téma különösen érinti a svájciakat, írja az ottani vezető napilap, a Neue Zürcher Zeitung, ugyanis Svájcban évente 40 kilogramm cukrot fogyasztanak el fejenként, „ami sok” és közben nő a nyomás a tápszergyártókon.

 

Számos országban arról vitáznak, hogy a cukortermékekre kivetett adó visszatartja-e az embereket a túlzott fogyasztástól.

„Mexikó és Magyarország már megadóztatnak édes italokat és bizonyos snack-eket is, az intézkedések a jelek szerint pedig sikeresek.”

Szóval: édességben Svájc előtt példaként lebegni, nem semmi.

De miután a Magyar Időknek balliberális olvasói is vannak, akiknek szintén ki szeretnénk elégíteni olthatatlan vágyát a megszokott napi „dögölj meg Magyarország” vezérfonalú cikkek iránt, most egészen röviden idézzük, lassan a sztálini idők sajtója „tarkaságára” emlékeztető, nyugati fősodratú sajtó legfrissebb termékét a témában.

A „kiválasztott” cikk tegnap, helyi idő szerint késő este jelent meg a Washington Postban, az amerikai főváros liberális lapjában, „Törvényekben, retorikában és erőszakos cselekményekben Európa újraírja múltja sötét fejezeteit” címmel.

A lengyel holokauszt-törvény és a Mussolinit egyre inkább újraimádó Olaszország után azonnal következik Magyarország példája, ahol vezető kormánytagok és szövetségeseik „sötét elméleteket erőltetnek egy olyan zsidó pénzügyérre vonatkozóan, aki a nemzeti akaratot akarja aláásni”.

Majd jönnek a „nácizmus, fasizmus és államilag szponzorált antiszemitizmus” kifejezések és idézet Deborah Lipstadtól, az Emory Egyetem holokauszt-szakértő professzorától, aki szerint ami most folyik, az a történelem szélsőséges újraírása.

Ráadásul, amint a 9 nyomtatott oldal terjedelmű cikkből később kiderül, Orbán Viktor már odáig megy, hogy agresszívebben támadja Sorost, mint az ellenzéket.

Cuki, nem?

Lovas István

 

Magyar Idők