Az Isten hozta, őrnagy úr! Örkény István Tóték című kisregényén alapul, mely az író egyik legismertebb, több nyelvre lefordított alkotása, és eredetileg forgatókönyvnek készült. Fábri Zoltán filmje groteszk szatíra, harsány bohózat és keserédesen pontos látlelet a diktatúra működéséről. A helyszín egy észak-magyarországi, békés kis falu, ahol a köztiszteletben álló tűzoltóparancsnok orosz fronton szolgáló fiától érkezik egy távirat, melyben arra kéri a családot, hogy lássák vendégül a háborúban meggyötört, gyenge idegrendszerű parancsnokát.

 

Az irodalmi művel ellentétben a filmből hamar megtudja a néző, hogy minden erőfeszítés felesleges, hiszen a fiú, Gyula elesett a fronton. Ugyan az őrnagy senkinek nem akar a terhére lenni, egészen furcsa szokásaival és a háború borzalmaitól eltorzult személyiségével igen hamar felborítja a család életét és veszi át az irányítást, mely aztán – filmnyelvileg is érzékelhetően – egyre abszurdabb helyzeteket szül. A film narrátora Darvas Iván, aki mintha csak egy kedves gyermekmesét mondana. Mellette muszáj megemlíteni Sinkovits Imre csetlő-botló tűzoltóparancsnokát és Latinovits Zoltán magával ragadó, energikus alakítását, melyek szintén emlékezetessé teszik az Isten hozta, őrnagy úr! jeleneteit.

Szerintünk kihagyhatatlan még: A tanú (1969), A tizedes meg a többiek (1965), Gyula vitéz télen-nyáron (1970), Mit csinált Felséged 3-tól 5-ig? (1964), Szerelmes biciklisták (1965), Butaságom története (1966)

 

Forrás: Varga Zsófia, kultura.hu

• < Előző
• Következő >