A Székely Nemzeti Múzeumban (SZNM) megnyílt a budapesti Néprajzi Múzeum Erdélyen innen – Alföldön túl címet viselő kiállítása, mely a Fekete-Körös vidéki magyarság történetébe, életébe és szokásaiba nyújt betekintést a 19. század fordulóján.

Kemecsi Lajos, a budapesti Néprajzi Múzeum főigazgatója köszönti a szép számban jelenlévőket

A vendégeket és érdeklődőket köszöntő Vargha Mihály igazgató elárulta, hogy nem véletlenül mutatnak be egy székelyföldi múzeumban alföldi anyagot. Hiszen amint arról személyesen is volt alkalma meggyőződni, a Fekete-Körös völgyének magyar ajkú lakossága jelenleg is erős székely öntudattal rendelkezik. Véleménye szerint pedig talán ennek köszönhető, hogy a román tengerben a mai napig megőrizte az önazonosságát. 
Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója üdvözlő, és a kiállítást, nagy vonalakban ismertető beszédében fontosnak nevezte a két intézmény gyűjteményének kölcsönös bemutatását. Ez ugyanis nagyban hozzájárul a különböző magyar vidékek kultúrájának megismeréséhez és népszerűsítéséhez. 
A Nagyváradtól délkeletre fekvő Erdélyi-szigethegység és a Magyar Alföld között található völgyben a 20. század elején még több mint húszezer magyar élt a román tömbbe ékelődve. Mára a számuk azonban pár ezerre apadt. Ennek egyik kiváltó oka az 1919 tavaszán a bevonuló román félkatonai alakulatok által a magyarság körében rendezett vérfürdő és rablás volt. A tömeggyilkosságok Köröstarkányban például 93, és Kisnyégerfalván 17 áldozatot követeltek. De a II. világégés sem kímélte az itteni magyar lakosságot, hiszen a Gyantán átvonuló román csapatok felgyújtották a református templomot, és kivégeztek 45 ártatlan személyt.
A bemutatásra kerülő anyag, beleértve a település és népességtörténeti adatokat is, az akkor alig 27. életévét taposó Györffy István néprajzkutatónak a helyszínen, valamint levéltárakban végzett feltáró munkájának az eredménye. Megtekintése során megtudhatjuk, hogy magyarok az Árpád-kor óta lakták a vidéket, azonban a török pusztítás alatt a völgy nagyrészt elnéptelenedett. Ennek következtében kezdtek a 18. század első felétől a románok ide tömegesen betelepedni, mely folyamat hangsúlyos román többség kialakulásához vezetett. Így Györffy kutatásainak az éveiben (1911–12) a létező 178 településből már csak tizennyolcnak volt 100 főt meghaladó magyar lakossága. 
A budapesti Néprajzi Múzeum jelenlévő munkatársai közül dr. Grannasztói Péter főmuzeológus Györffy Fekete-Körös völgyi kutatásait, annak eredményeit, és ez alkalomból látható tárgyi vonatkozásait mutatta be a szép számban megjelent érdeklődőknek.
Gebauer Hanga muzeológus, a kutató által készített, az akkori életkörülményeket, foglalkozásokat, társadalmi viszonyokat, települések és lakóházak szerkezetét megörökítő fotókról nyújtott részletes tájékoztatót. 
Végül Katona Edit főmuzeológus a közszemlére helyezett ruházatról és annak alapanyagáról, valamint használati tárgyakról tartott tömör és tartalmas kiselőadást. 
A tanulságos és ismeretpótló, több mint egy hónapig látogatható kiállítást a Fekete-Körös völgyéből származók ingyen tekinthetik meg. 

Bedő Zoltán

 

Székely Hírmondó