Loading

 

Elnézést a kellemetlenségért, a webhely karbantartás miatt

nem frissül.Kérjük térjen vissza később.

Bizakodva kelt útra, és élményekkel feltarisznyálva, hitben, nemzettudatban megerősödve tért haza a mintegy 340 erdélyi unitárius, akik magyarországi testvéreikkel félezerre kiegészülve részt vettek a magyar Országházban pénteken megszervezett ünnepi konferencián. Az eseményre az 1568. évi tordai országgyűlés 450. évfordulója alkalmából meghirdetett vallásszabadság éve rendezvénysorozata részeként került sor.

 

Megható és felemelő érzés volt március 9-én Budapesten erdélyinek lenni, hiszen székelyruhába és díszmagyarba öltözött sorstársainktól tarkállott a Kossuth tér, az arra járók és turisták nagy megelégedésére. Ugyanakkor a magyar mellett hatalmas székely zászlót lengetett a tavaszi szél a Földművelésügyi Minisztérium, valamint az Országház homlokzatán. Az utóbbiba pedig nem csak beléphettek Erdély és Magyarhon unitárius küldöttei, hanem tanácskozhattak is az egykori Felsőház üléstermében. Ennek célja a múlt jövőbe mutató felidézésén túl a Magyar Országgyűlés által 2018. február 20-án elfogadott ünnepi törvény tudatosítása volt, mellyel január 13-át a vallásszabadság napjának nyilvánította. Így emlékezett meg ugyanis erdélyi jogelődjének a vallásszabadságról Tordán hozott határozatáról.
A szokásos és szükséges ellenőrzés után megilletődve, de boldogan ballagtunk fel az immár nem csak elméletileg, hanem a gyakorlatban is a nemzet házává nemesült parlament fő lépcsősorán, majd tisztelegtünk a Szent Korona előtt. A kezdő­ének és ima elhangzása után Kövér László, az Országgyűlés elnöke Németh László gondolatait idézve megállapította, „amit az európai történelem a magyarságtól elvett, azt az európai kultúra mindig igyekezett visszaadni.” Az európai kereszténység védelmére vállalkozó középkori magyar királyságot ugyanis a korabeli európai történelem, illetve annak meghatározó szereplői cserbenhagyták, ezért az Mohácsnál megroppant, és később szét is esett – hangsúlyozta a politikus, hozzátéve: az állam elveszítette egységét és önrendelkezését, a magyarság szétszabdalva és megtizedelve, idegen erők és érdekek fennhatósága alá került.

Amit Európától visszakaptunk
Az európai történelem alakítói tehát tulajdonképpen elmúlásra ítélték a magyarságot – folytatta Kövér László –, az európai kultúra azonban az anyanyelvi hitélet, oktatás és művelődést biztosító reformáció ajándékában részesítette, és így megmaradhatott. Elődeink ezt hamarosan kétszer is viszonozták, egyszer a tordai országgyűlésen elfogadott vallásszabadsággal, amely nem csak az európai jog, hanem – szellem és kultúra – mérföldköve is. Másodjára pedig az unitárius kultúra és a ráépülő unitárius egyház megteremtésével.
Az unitárius gondolat megtermékenyítő ereje viszont nem pusztán Dávid Ferenc vallásalapító hagyatékában, hanem az erdélyi magyar lélek értékteremtő és értékőrző képességében is rejlik. Éppen ezért a mai magyaroknak erkölcsi kötelessége elődeik kiemelkedő teljesítményének és hagyatékának a megőrzése, valamint annak a magyar közösségnek a védelme és támogatása, mely önazonosságának meghatározó elemét e hitben lelte meg. Nekik pedig őseikhez méltó módon, a 21. században is szilárdan meg kell őrizniük keresztény értékeiket, józan eszüket és magyar szívüket. Hiszen csakis így remélhetjük, hogy a Kárpát-medence és benne Erdély az elkövetkező 450 esztendőben is megmarad a Jóistenhez magyarul imádkozó emberek és közösségek hazájának – zárta gondolatait a fideszes politikus.

Közös nevezőre hozott Krisztus-hívők
A másodikként szóra emelkedő Lázár János, miniszterelnökséget vezető miniszter szerint a történelmi párhuzamok felismerése, a tanulságok levonása, naprakésszé tétele és jelenben való alkalmazása joga, kötelessége és felelőssége is egyúttal a nemzetben gondolkozó politikusnak. A történelmet ugyanis annak a megértése érdekében kell megtanulnunk, hogy valójában kik is vagyunk. Hogy ne kövessük el újra meg újra a múlt hibáit, bűneit, hogy a jelen sorskérdéseinek megoldásához kapaszkodót, valamint példát találjunk elődeink cselekedeteiben.
Lázár példaként napjaink történéseit hozta fel, amikor keletről induló, idegen vallású és kultúrájú tömegek dörömbölnek Európa kapuin, Nyugaton pedig homogenizáló, a nemzeti azonosságtudatra, valamint függetlenségre fittyet hányó birodalmi törekvések szorítják kapocsba a kontinenst, akárcsak egykor. Szerencsére ama nehéz idők erdélyi vezetői megőrizték a józanságukat, magyarságukat, európaiságukat és türelmes kereszténységüket. Tordán ugyanis közös nevezőre hozták az addig megosztott európai Krisztus-hívőket, ezzel hozzájárulván az európai tudat megszületéséhez és tartalommal való megtöltéséhez. Így élhettük túl a vészterhes évszázadokat, annak tanulságaként, hogy megmaradni csak keresztény összefogással lehet – mondotta Lázár.

Nem csupán köldöknéző múltidézés
Utolsóként Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház közügyigazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelvén, hogy minket, erdélyi magyarokat otthontalanná tett ugyan a tékozló történelem, azonban nemzettestvéreinktől lélekben elszakítani nem tudott. De még az országhatár, szögesdrót és az anyanyelvünket, valamint hitünket elvenni akaró aljas szándék sem, mert – Illyés Gyula szavainak megfelelően a haza a magasban van, nem csak a talpunk alatt. Ennek jegyében pedig a vallásszabadság évében esedékes rendezvényekkel az unitárius egyház nem csupán köldöknéző múltidézésre akar alkalmat teremteni, hanem a nyitásra és egymás felé indulásra is, hogy „az időbeli, térbeli, hitelvi, világnézeti szétszórattatásainkból haza térhessünk ebbe a közös szellemi hazába” – fogalmazott a közügyigazgató.
Az elhangzott üdvözlőbeszédek után tudományos előadások következtek, melyek során Horn Ildikó budapesti, valamint Kovács Sándor és Czire Szabolcs kolozsvári egyetemi tanárok, Rácz Norbert Zsolt, a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség lelkésze mutatott rá az 1568-as tordai országgyűlés határozatának jelentőségére, valamint az unitárius hitelvek és eszmerendszer sajátosságaira. Szó esett továbbá az unitárius egyháznak a magyar nemzettudat kialakításában és megerősítésében, illetve az oktatásban és művelődésben játszott szerepéről is.
A himnuszaink közös eléneklése után idegenvezetők jóvoltából szerezhettünk tudomást Országházunk megannyi csodájáról és jellegzetességéről, majd megtekintettük az állam által visszaszolgáltatott belvárosi unitárius templomot és ingatlant. A magyar unitáriusok találkozója gálaesttel ért véget a Pesti Vigadó kívül fenséges, belül tündöklő épületében.

 Bedő Zoltán

 

Székely Hírmondó