Umberto Eco keményen támadja a közösségi hálózatokat: „Ez az ostobák inváziója. A tévé a falu hülyéjét tolta előtérbe, akivel szemben a néző magasabb rendűnek képzelte magát. Az internetben az a drámai, hogy az igazság birtokosaként tolta előtérbe a falu hülyéjét” 

A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes és köréje csoportosulók hagyományt mentenek és éltetnek, szórakoztatnak és okítanak, nemzeti öntudatot ébresztenek és erősítenek. Áldásos tevékenységüknek köszönhetően pedig a fiatalok jelentős hányada táncházba jár, valamint a népzene és a népdalok fontos szerepet játszanak az életükben. Deák Gyula Leventével, a társulat igazgatójával az elmúlt esztendő megvalósításairól, a folyó év kihívásairól, gondjaikról és terveikről beszélgettünk.

 

– Igazgató úr, milyen évet hagytak a hátuk mögött?
– Jónak mondhatót, hiszen a tervezett hetven fellépés helyett, nyolc különböző előadással, nyolcvanhárom alkalommal léptünk színpadra. Ugyanakkor újdonságot is hozott, hiszen az Óriáspince-tetőn bemutattuk a Csillagösvény népe történelmi táncjátékot. Az amatőr táncosok tömeges részvétele miatt azonban ennek színre vitele nagyon sok energiánkba és időnkbe került. Annak viszont örülünk, hogy a visszajelzések szerint tetszett a közönségnek. Büszkék vagyunk továbbá a vistai (Kalotaszeg) Mátyás István (1911–1977) hagyományőrző táncosnak és Martin György (1932–1983) magyarországi néprajzkutató, tánctörténésznek emléket állító Mundruc című táncszínházi előadásunkra is. Számos helységben mutattuk be átütő sikerrel, a hivatásos néptáncegyüttesek találkozóján pedig a szakma és közönség tetszését egyaránt elnyertük vele. Kiemelkedő és maradandó élményben volt részünk Manchesterben is, ahová a Bethlen Gábor Alap támogatásával jutottunk el, és három előadást mutattunk be. Jelen voltunk továbbá a Határtalanul nevet viselő budapesti néptáncfesztiválon, valamint a győri magyar táncfesztiválon is.

– Melyek az idei tervek és elképzelések?
– Ami a jövőt illeti, az eddigiekhez hasonlóan táncszínházi, folklór- és gyerekelőadások megvalósításán fáradozunk. Furik Rita rendező irányításával most készül az Arany asszony című táncszínházi előadásunk, mely remélhetőleg a többi, általa színre vitt műsorhoz hasonlóan, szintén el fogja nyerni a közönség tetszését. Ez lesz az első bemutatónk, amelyet terveink szerint ősszel egy folklórjellegű, 2019 elején pedig egy gyerekelőadás követ.

– A népzene– és néptánctalálkozók egyik fénypontját a hagyományőrzők szereplése biztosította, de előrehaladott koruk egyre jobban akadályozza a részvételüket. Lesznek-e változások ezen a téren?
– Valóban nehéz már olyan adatközlőket találni, akik vállalják az otthonuktól Sepsiszentgyörgyig tartó hosszú utat. A novemberben esedékes 30. találkozó alkalmából azonban még megpróbáljuk meggyőzni és elhozni őket, ily módon zárván le ezt a korszakot. A kerek évfordulóra való tekintettel a helyszín is változik, így ezúttal a Sportarénába várjuk egész napos műsorainkkal és foglalkozásainkkal a nagyérdeműt.

– Milyen gondokkal küzdenek?
– A legégetőbb továbbra is a fizetések alacsony színvonala, mely az elmúlt évben történt emelés ellenére (jelenleg 1800 lej) sem éri el a minimálbér szintjét. A januári 25%-os növekedés pedig gyakorlatilag még az időközben elszabadult infláció és adónövekedés kiegyensúlyozására sem elegendő. Ráadásul a fenntartónk (megyei tanács – szerk. megj.) költségvetése is csökkent, ami óhatatlanul az eddig nekünk biztosított pénzalapok megnyirbálását vonta maga után. Negatív hatása már most érezhető, működési nehézségeket és bizonytalanságot okozhat.
Ennek ellenére az előadásaink színvonalának és változatosságának a megőrzése elsődleges célkitűzéseink közé tartozik, a megvalósításához – akárcsak eddig – számítunk a közönség érdeklődésben és jelenlétben megnyilvánuló segítségére.

Bedő Zoltán

 

Székely Hírmondó