Umberto Eco keményen támadja a közösségi hálózatokat: „Ez az ostobák inváziója. A tévé a falu hülyéjét tolta előtérbe, akivel szemben a néző magasabb rendűnek képzelte magát. Az internetben az a drámai, hogy az igazság birtokosaként tolta előtérbe a falu hülyéjét” 

Székely íróként jellemezhetnénk legtalálóbban az immár József Attila-díjas Molnár József csíkszeredai tollforgatót. Aki pedig kételkedik e kategória létezésében, az olvassa el találomszerűen néhány írását. Szereplőinek sajátos gondolkodásmódja, nyelvezete, magatartása és humora ugyanis meggyőzik e megállapítás igazáról.

 

Ez alól nem kivétel a csíkszeredai Bookart Kiadónál, A legfelső stáció címmel megjelent legújabb kötete sem, melynek háromszéki bemutatására szerda este került sor a Bod Péter Megyei Könyvtár olvasótermében. A kötet szerkesztője és beszélgetőtársa, Domokos Zsófia kérdéseire adott válaszaiból a szerzőről többek között megtudhattuk, hogy nem csak a szülei sepsiszentgyörgyiek, hanem néhány boldog esztendőt ő is eltöltött itt zsenge gyermekkorában.

Az írásait átitató, olykor groteszkbe hajló huncutságok ellenére nem tartja magát humoristának, szerinte csupán az élet általa megfigyelt, furcsa, nem mindennapi történései, illetve helyzetei köszönnek bennük vissza. A kötet néhány gyöngyszemének az író által történt felolvasása közben az is kiderült, hogy nem csak furcsa történeteket fogalmaz, hanem fantáziát szárnyaltató meséket is. A mese ugyanis szerinte talán első termése az emberiség szellemi gyümölcsöskertjének.

Bedő Zoltán

 

Székely Hírmondó